legalább telik az idő!
A tegnapi felüdülés nem nagyon folytatódott, de most így utólag visszagondolva örülök, hogy volt egy pár jó órám. Ma "dolgoztam". Külföldieket kalauzolok Budapesten. 2 órán át tartott a mai tour, és hát óriási túlvállalás volt. Azt kell tudni, hogy néha csak így lappang ez az érzés bennem, és aztán amikor valamit bevállalok, hogy ne csak itthon szopódásból álljon a nap, akkor egy kis terhelésre is már teljesen kijön a pokol. Szóval sajnos továbbra se bírom a normálishoz közelítő terhelést. De mindenesetre jó volt egy kis ideig úgy tenni, mintha semmi bajom nem lenne. Egy kicsit normálisan élni. Aztán persze vissza ide, vissza a szobámba, a gép elé, a bloghoz. És egy újabb rájövéssel gazdagodva, hogy hiába erőltetem, sajnos nem lesz jobb. Hiába emelem fel a fejem, és mondom azt, hogy na most megcsinálom, és mindenki le van szarva, engem csak úgy nem lehet ledönteni a lábamról.. hát mindig kiderül, hogy le lehet. De nem baj, akkor is jó volt ez a mai kitérő. Még ha meg is szenvedtem utána.
A fájdalomküszöböm biztos edződik ettől az egésztől. Ha egyszer ezen túl leszek, akkor már semmi sem fog akadályozni abban, hogy egy iszonyat eseménydús, tevékeny és boldog életet éljek. És ez így is lesz. Tudom. Még akkor is, ha reménytelennek tűnik sokszor, tudom, hogy egyszer vége lesz. És erősebb, meg boldogabb leszek, mint valaha.
jó éjt!
