2013.02.28.
14:01

Írta: audiosultan1

Az ereje ennek az egésznek - 47.nap

Az a durva, hogy rengeteg emberrel beszéltem, beszélek folyamatosan, és mindenki mondja a teljesen jogost tanácsot, hogy "szedjem össze magam", és hogy erős vagyok. Hát ezaz, hogy ezt én is tudom, és próbálom nem elhagyni magam, de annyira durva az a szembesülés minden nap, hogy annyira kevés vagyok ehhez. De annyira. Szóval az az érzés, amikor valami uralkodik fölötted. És akármit próbálsz, nem tudsz mit csinálni, mert sokkal erősebb. Tényleg az, amikor legszívesebben lemennék ebbe a gyönyörű időbe, és futnék egy óriásit, meg felmennék a normafára rétesezni, meg gyönyörködni a kilátásban, fotózni, röhögni stb, de nem. nem megy, mert a valóság az, hogy 1 km séta után menekülök haza, mert annyira furcsán érzem magam, hogy nemigaz. Ilyen belső égés, de nem is égés, hanem kiégettség, kimerültség, fájdalom, és mérhetetlen gyengeség. Szédelgés, hőhullámok, fejfájás, tompaság...

És az a durva, hogy az agyi függetlenítés lenne egy jó módszer még, ha nem ezen pörögnék, hanem igyekeznék elfoglalni magam. És ezt is próbálom minél többször, de ez is, hogy mennyire ezzel foglalkozom, azt mutatja, hogy mennyire nehéz túllépni rajta. Néha túl tudok, de mivel pont azokat a cselekvéseket nem tudom csinálni, amitől embernek érezném magam, ezért mindig a pofámba nyomul ez a gyökér állapot. Mindig szem előtt van. Mert lehet filmet nézni, meg rajzolni, meg olvasgatni egy ideig-óráig, aztán megunja az ember, és jönne más, valami kimozdulós, aktív program. De akár egy egyetemi óra, anélkül, hogy szenvednék közben. Már az is egy elérhetetlen dolog lassan.

De nyilván el fog múlni, és utána már nem fogom elhinni, hogy min mentem keresztül, és csak mosolyogni fogok, ha eszembe jut ez a szörnyű időszak.

Nem akarom sajnáltatni magam, az szörnyű. Csak van egy tűréshatára az embernek, meg egy tűrőképessége. Ez mondjuk szerintem reálisan 2 hét. Szóval 2 hétig el lehet lenni ebben a húsz százalékos életben, de ennél tovább már annyira szívja le az ember agyát az egész, és tényleg egy ilyen véget nem érő tusának tűnik. de muszáj majd jobbnak lennie. ez nem tarthat örökké.

1 komment

Címkék: szar para betegség fájdalom erő fos elvonás gyengeség reménytelenség elvonási tünetek hopeless lyrica

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichohorror.blog.hu/api/trackback/id/tr935109993

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jazminka 2014.07.31. 16:51:17

Szia!
Szeretnem kerdezni tőled privat lehetne beszelni veled?
Egy emailt megadok:
jazminvirag76@gmail.com
Üdv.
süti beállítások módosítása